- Akarod, hogy táncoljak neked?- Halkan fülembe mormolja majd mielőtt válaszolnék elkezdi ringatni a csípőjét. Megfogva kezeim fenekére teszi majd még közelebb húz magához, hogy megcsókoljon. Hirtelen ereszkedik ki fogásomból és az ágyra húz engem, leülök a szélére. Háttal állva nekem ismét rázni kezdi a csípőjét. Lassan cipzárazza ki fekete szoknyáját ami később a földre hullik. Már szinte csillognak szemeim fehérneműje láttán, vékony lábait sötét csipkés harisnya fedi. Lerúgja magas sarkú cipőjét, egyik kezét felemeli míg másikkal végig simít rajta, válla fölött hátranéz.
Különböző mocskos gondolatokat játszódnak le fejemben, sok mindent csinálhatnék vele. Igazán sok mindent. Felállok, felé közeledek, derekát átölelem majd arcát magam felé fordítva csókolom meg. Kezeim között megfordul és hajamba túr, közben az ágy felé tol, melyre hamarosan le is fekszek. Ő jön fölém, csípőmre ül s csókolni kezd. Harisnyája szegélyére rakom kezem majd combját kezdem el simogatni.
- Tetszik a combfixed - féloldalasan mosolygok rá ő pedig kuncog majd újra rám dől. Hajamba túr, én pedig derekánál fogva oldalra billentem, térdeit felhúzom, ujjainkat összekulcsolom és állvonalát csókolom tovább. Kezeit pólóm alá csúsztatja és felfelé kezdi húzni majd eldobja az egyik sarokba. Nadrágom feszülni kezd, s egyre jobban kényelmetlenül érzem magam benne. Gyors mozdulattal kigombolom majd a többi ruhára dobom.
- Kibaszott életbe nagyon kívánlak!
- Mi tart vissza?- Hangja halk és kissé félénk. Felülök az ágyon és halántékom kezdem dörzsölni. A fejembe emlékképek jelennek meg arról az estéről. Gondolataim két puha kéz űzi el ahogy a hátamon érzem őket.
- G - ejtem ki nevét. Arcom fogva közelebb húz magához és forró, vad csókba kezdünk.
Oldalra nyúlok és lekapcsolom a villanyt, így már csak a lenyugvó nap halvány fénye világít be. Combjába markolok, egy apró nyögés hagyja el a száját, majd tovább csókolom az állvonalát. Csípőjébe markolok, lábait egészen mellkasomig húzza fel, száját apró sóhajok hagyják el.
Az egész érzelemmentes. Nem jelent számomra semmit, hiszen csak egy újabb ribanc aki az utamba tévedt.
A nevemet sóhajtja, amint ajkaimmal átkalandozok mellkasa környékére.
Hangos csörrenéssel szólal meg telefonom. Kinyújtom a kezem viszont ő megfogja és visszahúzza.
- Lehet, hogy fontos - mondom, miközben ajkát enyéimre illeszti.
- És lehet, hogy nem - válaszolja. Nem törődve vele nyúlok utána, megnézem a kijelzőt és egy pillanatra lefagyok. Genevieve. Kinyomom majd felkelek az ágyról és kisétálok.
- Hova mész?
- Csak szükségem van egy kis időre.
Kimegyek az ajtón, telefonomat a kezemben szorongatom. Ahogy leérek a pultra támaszkodok és felbontom az egyik whiskys üveget. Töltök magamnak és lassan iszogatni kezdek.
Újra megszólal a telefonom. Ezúttal sms-em jött Genevievetől.
"Hívj fel. Szükségem van valamire." Nem törődök vele csak tovább iszom az italom és próbálom elfelejteni. Nem akarok tudni róla.
- Nem jössz vissza? - kérdezi G. Ránézek, fel van már öltözve, és olyan semmilyen érzést kelt bennem.
- Tudod hol a kijárat - mondom majd újból az italomba kortyolok. Felhorkan, majd a bejárati ajtó felé veszi az irányt. Utána nézek és ekkor rájövök, hogy miért őt szemeltem ki most. Hasonlít Genevievre. Nagyon hasonlít. Viszont ez nem elég ahhoz, hogy helyettesítse őt.
Ui.: A rész (újboli) késését a tanulással lehetne megmagyarázni, illetve kisebb ihlethiány következett be. Most igazán le vagyunk maradva hiszen a többi történetünkben sem érkezett igazán rész. Reméljük, hogy azért még itt maradtok velünk, és reméljük, hogy tetszett a rész is. Továbbá köszönjük az előző részhez/részekhez jött kommentet és az újabb feliratkozókat.
Oldalra nyúlok és lekapcsolom a villanyt, így már csak a lenyugvó nap halvány fénye világít be. Combjába markolok, egy apró nyögés hagyja el a száját, majd tovább csókolom az állvonalát. Csípőjébe markolok, lábait egészen mellkasomig húzza fel, száját apró sóhajok hagyják el.
Az egész érzelemmentes. Nem jelent számomra semmit, hiszen csak egy újabb ribanc aki az utamba tévedt.
A nevemet sóhajtja, amint ajkaimmal átkalandozok mellkasa környékére.
Hangos csörrenéssel szólal meg telefonom. Kinyújtom a kezem viszont ő megfogja és visszahúzza.
- Lehet, hogy fontos - mondom, miközben ajkát enyéimre illeszti.
- És lehet, hogy nem - válaszolja. Nem törődve vele nyúlok utána, megnézem a kijelzőt és egy pillanatra lefagyok. Genevieve. Kinyomom majd felkelek az ágyról és kisétálok.
- Hova mész?
- Csak szükségem van egy kis időre.
Kimegyek az ajtón, telefonomat a kezemben szorongatom. Ahogy leérek a pultra támaszkodok és felbontom az egyik whiskys üveget. Töltök magamnak és lassan iszogatni kezdek.
Újra megszólal a telefonom. Ezúttal sms-em jött Genevievetől.
"Hívj fel. Szükségem van valamire." Nem törődök vele csak tovább iszom az italom és próbálom elfelejteni. Nem akarok tudni róla.
- Nem jössz vissza? - kérdezi G. Ránézek, fel van már öltözve, és olyan semmilyen érzést kelt bennem.
- Tudod hol a kijárat - mondom majd újból az italomba kortyolok. Felhorkan, majd a bejárati ajtó felé veszi az irányt. Utána nézek és ekkor rájövök, hogy miért őt szemeltem ki most. Hasonlít Genevievre. Nagyon hasonlít. Viszont ez nem elég ahhoz, hogy helyettesítse őt.
Ui.: A rész (újboli) késését a tanulással lehetne megmagyarázni, illetve kisebb ihlethiány következett be. Most igazán le vagyunk maradva hiszen a többi történetünkben sem érkezett igazán rész. Reméljük, hogy azért még itt maradtok velünk, és reméljük, hogy tetszett a rész is. Továbbá köszönjük az előző részhez/részekhez jött kommentet és az újabb feliratkozókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése