Elmegyek egy fekete kerítés előtt, s ekkor látom az óriási épületet, amelybe hamarosan belépek. Az építmény előtt virágzó fák állnak, körülötte a fű zölddel, s a hozzá tartozó kertben különböző virágok nyílnak.
Kinyitom a kaput és bemegyek rajta, szinte már futva. A bejárati ajtó tömött fából készült s előtte egy fehér kőlépcső van. Mikor beérek óriási tér fogad. A széles sáv mindkét végén irodák vannak, a falak fehérek, az altajaik üvegből vannak amikhez egy kis redőny tartozik. Végigsétálok a folyóson és jobbra fordulok a végén egyenesen egy lifthez. Megnyomom a hívógombot s várok. Pár másodperc múlva megáll mögöttem egy tökéletesre fésült hajú férfi és egy hosszú - vörös - hajú nő.
- Ahhoz képest, hogy milyen szép az épület, a liftek nagyon lassúak. - Mondja, kissé humoros hangot megütve. Csak bólogatásra telik tőlem. - Új munka? - kérdezi.
- Állásinterjú. - Válaszolom a cipőmet bámulva. Hallom ahogy megérkezik a lift. Kinyitódik az ajtó majd mindhárman bemegyünk.
- Egyébként Maya vagyok - felém nyújtja a kezét melyet rögtön elfogadok.
- Genevieve.
Csendben várom, hogy felérjen a lift, közben a szívem jobban dobog a normálisnál és izzad a tenyerem. Mikor megáll a térdeim megremegnek s kétségbeesett fejjel indulok el a megfelelő ajtóhoz. Az egyik sarokban helyezkedik el, csak az ajtó látszik, ami a többivel ellentétben világos fából készült. Kopogni akarok, de ekkor kinyitódik. Egy nő lép ki, épp telefonál, s közben a kezével befelé mutat. Szőke a haja, a válláig ér, a ruhája hivatalos és tűsarkú cipőt visel. Bemegyek és megállok a kanapé mellett, amely az iroda közepén helyezkedik el. A tér hatalmas, szinte ellehet veszni benne. Előttem egy óriási panoráma ablak van, az épületeken megtörik a napfény ezzel csodálatosan bevilágítva a helyiséget.
- Üljön le, kérem. - elém lépdel és helyet foglal velem szemben. - Taylor Lee vagyok.
- Genevieve Foster - kezet fogok vele, majd rámosolygok.
Egy egyenruhás nő érkezik felénk, tálcával a kezében. Lerakja, Taylor halkan megköszöni, majd a titkárnő tovább megy.
- Teát? - egy kis csészét nyújt felém, melybe az imént rakott cukrot s öntött bele tejet.
- Köszönöm - elveszem s belekortyolok. Elkészíti a sajátját is, majd az ujjait összekulcsolja a térdénél.
- Nos, ez lesz az első igazi munkahelye, ugye?
- Igen.
- Mit szeretne elérni az életben? - lassan és nyugodtan teszi fel a kérdést.
- Szeretnék nagyra értékelt újságíró lenni, majd egyszer egy saját céget alapítani. Egy önálló magazint kiadni. - Ez igazán gyenge kezdés volt. Próbálok nyugodt maradni.
- Mit gondol, milyen a munkastílusa?
- Gyakran elmerülök a részletekben, próbálkozok a valóságra törekedni és... - félbeszakít.
- És, ha a valóság nem elég jó ahhoz, hogy megfogja az embereket? - elgondolkozom miközben a teámba kortyolok.
- Akkor természetesen szükség van egy kis csúsztatásra. - Mondom magabiztosan mosolyogva, holott nem így gondolom.
Még rengeteg más és ehhez hasonló kérdést tett fel, mire végeztünk.
- Az eredményről holnap este, esetleg holnapután reggel értesítjük.
- Rendben
Felállok és az ajtóhoz megyek. Kifelé menet megköszönöm a teát még egyszer majd a lift felé veszem az irányt. Dobogok a lábammal ahogy a felvonót várom. Körülbelül fél perc elteltével érkezik meg. Amint kinyitódik az ajtó az emberek rögtön kisietnek, kivéve Mayát aki nekem ütközik.
- Dolgozni kéne mennem, de azt hiszem van annyi időm, hogy meghallgassalak. - Mondja mosolyogva, s beszállunk a liftbe együtt. Elmesélem neki a kérdéseket, a válaszaimat és a véleményemet a végéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése