2015. május 12., kedd

3. Fejezet - Könnyed tavaszi zivatar

                                           *Pár nappal később*

A hóka árnyalatú kényelmes kanapéra helyezem magam. A televíziót bekapcsolva váltogatom a csatornák sokaságát. Egyik sem tűnik érdekesnek. A gondolataim is teljesen másról hangoznak. Fejemet hátrahajtom a kanapé puha felületére és szemeim lehunyom. A gondolatok ugyanúgy bennem maradnak, s így most már képpé alakulnak. Egy lányt látok aki tenyereibe temeti arcát és keservesen zokog - talán miattam - utána rám néz. Arca piros a szemeivel együtt. Genevieve az. Hangosan sóhajtok és felnyitom a szemhéjaim, hogy végett vehessek ennek a látványnak. Nyakamon mintha még mindig érezném puha ajkait, s finom levendula illatát amit annyiszor szippantottam be orromon azon az estén. De ezt is csak a képzeletem alkotja. Magatehetetlennek gondolom magam, sőt talán az is vagyok.
Az elkeseredettségemet düh váltja fel. Hevesen felállok és nekivágom a távirányítót a dohányzóasztalnak. Kiviharzok az utcára. Sötét felhők gyülekeznek az égen és dörögni kezd. A szél feltámad, s az eső pityeregni kezd, mely egyre és egyre csak gyorsabb. A pólómon vízcseppek nyomai látszódnak és érzem ahogy testemet átfagyasztják.
Hirtelen egy kellemetlen érzés furdal az oldalamba. Elnézést kér majd tovább indul, de aztán megtorpan.
- Louis! - kiált fel. Kourtney az. Már rengeteg éve vagyunk barátok, s már egy jó ideje húgomként tekintek rá. Rég láttam, talán két-három hónapja. Hosszú haját a vízcseppek olyannyira eláztatták, hogy haja teljesen egyenes lett. Egy esőcsepp esik a szeme alá amely végiggurul az orcáján, ezért olyan mintha sírna.
- Szia. - Köszönök, talán túl nyersen mint akartam.
- Nem tűnsz valami boldognak
- Mert nem is vagyok az - vágom rá.
- Ó.
Megfogja a karomat és egy fedett területre húz. A tér parkszerű: fű borítja és padok helyezkednek el a közelben. Mindössze egy tetőszerűség fedi, mely már rozsdásodik, s a rajta levő lyukakon becsöpög az eső. Kourtney egy közeli pad felé vonszol majd leül rá. Követem a példáját.
- Mesélj! - mosolyra húzza a száját, de tudom, hogy valójában igenis aggódik miattam. Szóra nyitom a számat és csak ekkor veszem észre, hogy mennyit változott a legutóbbi találkozásunk óta s, hogy mennyire gyönyörű. A nap gyenge sugara rávilágít az arcára így kiemeli a szeplőket, s hajáról is lecsöpögtek már az esőcseppek ezzel újból gesztenyebarnának látszik. Világoskék szeme megcsillan, pupillája összeszűkül.
- Szerintem semmi értelme mesélnem erről - nem akarom elmondani neki. Nem akarom, hogy eltávolodjon tőlem. Tudja milyen vagyok és ő az egyetlen akivel megosztom a dolgaimat vagy a titkaimat. Megbízok benne, de erről semmiképpen sem szeretnék beszélni vele, ha lehet. Felszalad az egyik szemöldöke.
- Ne csináld Louis - hangja halk. Sóhajtok.
- Nem akarom elmesélni.
- Tudom, hogy mit csináltál! - csattan. - Csak azt mond meg, hogy egyáltalán miért bánt ez? Mióta érdekelnek mások érzései?
- Mert szerelmes vagyok. - Mondom ki halkan, talán abban reménykedve, hogy nem hallja meg.
- Szerelmes? - kérdezi. - Nálad a szerelem szó szöges ellentétben van a valódi jelentésével.
- Mert, hogy nekem nem lehetnek érzéseim? - felemelem a hangomat. - Értem. Mert én csak egy nőcsábász vagyok aki nem törődik mások érzéseivel semmilyen körülmények között sem. - Felelem ingerülten.
- Igen. - Vágja rá. Meglep amit mond. Felállok és elviharzok onnan. - Azaz nem. Nem úgy értettem - kiáltja utánam.
Késő bánat. 
Azért jöttem ki, hogy lenyugodjak és elfelejtsek mindent, hacsak egy kis időre is. És most talán dühösebb vagyok mint voltam. Pontosabban inkább csalódott, esetleg szomorú, vagy az érzések keverednek bennem. Nem tudom.
Érzem a vizes járda illatát és a fűét. Már nem esik, de a felhők még nem tűntek el teljesen az égről. Csak egy könnyed tavaszi zivatar volt.

 Ui.: Köszönjük a négy feliratkozót és az első részhez érkezett kommentet! Nagyon örülünk, hogy már a második résznél négy feliratkozót tudhatunk magunkénak.:) 
Illetve a részek körülbelül ilyen gyorsaságban fognak jönni, reméljük nem baj. 
Utólag még annyit, hogy a díjakat innen is köszönjük és igyekszünk megcsinálni őket:) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése